Fruzsi felfedez: Komlóska és Erdőbénye

Készült: 2012.09.10.
 
Szeptember első szombatján egy fellépéshez kapcsolódva két egészen különleges hellyel ismerkedtem meg a Zemplénben: az erdőbényei Béres Szőlőbirtokkal, nem messze tőle pedig egy egészen kicsinyke falucskával, a ruszinok lakta Komlóskával.
 

Az erdőbényei Béres Szőlőbirtok

Eddig még sosem volt lehetőségem betekintést nyerni abba, hogyan is készül a bor (főleg nem a tokaji), de ezirányú kíváncsiságomat most végre kielégíthettem, Erdőbényén ugyanis körbejárhattuk a Béres Szőlőbirtokot. Láttam, hogy bár a szőlőfeldolgozásba ma már ultramodern gépeket is bevonnak, a jó hűvös pince azért most is tele van igazi fa boroshordókkal. Megtudhattunk jónéhány kulisszatitkot a tokajiról és megkóstolhattuk az idei szőlőtermést is, amely – vezetőnk elmondása szerint – jónak ígérkezik.

A birtokon álló ház minden apró részlete finoman kidolgozott, puritán, mégis elegáns. Ameddig a szem ellát, szőlőültetvények húzódnak és csend, nyugalom honol mindenütt. A domb oldalában életemben először láttam igazi csőszkunyhót, ami – ha jól értettem – most már csak a gyerekek kedvéért épült, mint ahogyan a dombtetőn álló kilátóból is biztosan boldogan tekintenek körbe a kicsik. Aki arra jár és teheti, látogasson el a Béres Szőlőbirtokra — nagy élmény! A borbarátok kóstolóval egybekötött pincelátogatásra is mehetnek, szüretkor pedig a gyerekeket külön élménypedagógiai program várja.

Erdőbénye után kocsiba ültünk és – a rövidebb, de rázósabb utat választva - egy kis zötykölődés után megérkeztünk második állomásunkra, Komlóskára.

Kecskefarm, tejbegrízes süti, muskotályos szőlő és szeretet: Komlóska, a csodafalu

Bevallom őszintén, Komlóskáról korábban sosem hallottam és útunk elején nem is sejtettem, hogy ilyen nagy hatással lesz rám ez a hely és az ott élő emberek...

Komlóska különleges iskolájának mindössze kilenc (!) tanulója van, ilyenformán az ország legkisebb iskolájaként tartják számon. Tanévnyitó volt aznap, és arra kaptam felkérést, hogy dalaimmal próbáljam meg vidámabbá tenni a gyerekek számára az iskolakezdést. Az évnyitót a falu kicsi, de barátságos görög katolikus templomában rendezték, amelynek soraiban ott ültek a falubeli emberek, szülők, gyerekek egyaránt. Kicsit megilletődve álltam ott, mert ez volt életem első templomi fellépése.

Hogy milyen hangulatot sikerült a gyerekekkel közösen a templom falai közé varázsolnunk, arról így írt később egy elsős gyermek anyukája:

"…a tanévnyitót Kovácsovics Fruzsina művésznő előadása koronázta, mely sokunk szemébe könnyeket csalt. És nem csupán azzal, hogy olyan nagyszerűen bánt a gyerekekkel – akiket egyébként teljesen lenyűgözött megkapó egyéniségével és szép előadásával, - hanem dalai egy része nekünk, felnőtteknek is szólt. Eszünkbe juttatta azokat a szavakat és dolgokat, melyeket ebben a rohanó világban már nem mondunk és teszünk eleget. "

Komlóska, ez a kicsiny falu turisták fogadására is fel van készülve: panziója – ahol finom vacsorával vártak minket – a hegyek ölelésében, a patakparton van. Igazán gyerekbarát, tartozik hozzá állatsimogató, játszótér, a benti részen pedig játszósarok is van. Nagyon jó a konyhája és azt is megtudtuk, hogy a kiadós ebédet vagy vacsorát egy kis hegymászással rögtön le is lehet dolgozni — a falu vára ugyanis a hegy tetején van, megközelítése pedig igazi kihívás :-)

Vacsora közben rengeteg történetet, anekdotát hallhattunk az itteniek életéről, a kecsketenyésztés történetéről, a helyi zöldség- és gyümölcstermesztésről. Megtudtuk azt is, hogy a falunak van két biciklije, amit bárki bármikor kölcsönvehet, csak használat után vissza kell vinnie a „parkolóba”. A polgármester pedig elmesélte, hogyan készül a helyi specialitás, a tejbegrízes süti...

Csodálatos volt látni, hogy az ott élő emberek mennyire büszkék Komlóskára és mennyit tesznek azért, hogy megőrizzék saját kultúrájukat. Szokatlan manapság az ottani összetartás, hit és tisztaság. Olyan volt, mintha egy fél napra kiszakadtam volna a világból és egy forgószél elrepített volna Smaragdvároson túlra, de ha én összeüthettem volna a cipellőm sarkát, nem kívántam volna, hogy gyorsan hazarepítsen, inkább maradtam volna még... Szóval, egy biztos: én még visszamegyek!